|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 5 találat | lapozás: 1-5 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Petres Ignác 2001. július 8.Először rendezték meg június 22-24. között Gyergyóditró nagyközségben a "falunapokat". Az első nap Gál András festőművész valamint ditrói kézműiparosok kiállításának megnyitójára került sor, délután sportrendezvények következtek. A második nap fénypontja a díszpolgári címek átadása volt a zsúfolásig megtelt művelődési házban. A kitüntetettek sorában a hazaiak mellett svájci, ausztriai és anyaországi állampolgárok is helyet kaptak. Hárman a díszpolgárok közül: Petres Ignác kántor-karnagy, dr. Lőrincz József és Takó János plébánosok "post mortem" kapták kitüntetésüket. Utóbbi volt a messzeföldön híres kéttornyú ditrói nagytemplom építtetője. /Jakab Gábor: Ditrói napok 2001. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./2002. május 7.Gyergyószentmiklóson máj. 4-én került sor 14. alkalommal megtartott vándor kórustalálkozóra, amikor 500 fiatal énekelt. 11 iskola énekkara mutatkozott be osztatlan sikerrel. Először 1935. adventjén Gyergyószárhegyen gyűlt össze az alfalvi (Domokos Pál Péter vezette), a gyergyócsomafalvi (Petres Ignác vezette) és a gyergyószárhegyi (Mihály István vezette) gyermekkórus, hogy együtt énekelve tanuljon egymástól. 1936-ban, majd 1981-ben Gyergyóditró a házigazdája a találkozónak. Az igazi újjáéledés 1992-ben történt, amikor Gyergyószentmiklóson Pál Ibolya zenetanárnő felélesztette a vándortalálkozó gondolatát. A védnökséget maga Domokos Pál Péter vállalta. Sajnos, halála megakadályozta ebben. Petres Lajos ny. zenetanár szerint: "Újabb előrelépést jegyezhetünk a gyergyói kórusmozgalomban". /Bajna György: Gyermekkórusok találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 7./2006. május 15.Gyergyószárhegyen, a Lázár-kastélyban tartották május 18-án Domokos Pál Péter Gyergyói Gyermekkórus Vándortalálkozót. Ez volt a tizennyolcadik. 1936-ban még Gyergyóditróban megszervezték, aztán 1981-ig csaknem feledésbe merült a Domokos Pál Péter alfalvi, Mihály István szárhegyi és Petres Ignác csomafalvi kántortanítók kezdeményezte közös éneklés. 1981-ben Petres Lajos ditrói zenetanár próbálkozott az újraindítással, de csak egy rendezvényre kerülhetett sor. 1992-ben a gyergyószentmiklósi Pál Ibolya szervezte meg – immár Domokos Pál Péter Gyermekkórus Vándortalálkozó néven – az azóta évről évre ismétlődő fesztivált. A mostani találkozón 7 kórus és 5 hangszeres együttes mutatkozott be. /Bajna György: Gyergyói Gyermekkórus Vándortalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./2017. május 14.Gyermekkórusok találkoztak GyergyószentmiklósonA gyergyószentmiklósi Szent Miklós templomban a Domokos Pál Péter Vándor Gyermekkórus 29. találkozóján mint kétszáz csilingelő gyerekhang emlékeztetett a közös éneklés örömére. Az immár hagyományos találkozó Gyergyószék zenekedvelői gyerekeinek hídként is szolgált. A Domokos Pál Péter Vándor Gyermekkórus Találkozó idei házigazdája a gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály iskola volt. Szombaton délelőtt a tanintézményből vonultak fel a kórusok a Szent Miklós templomba, ahol elsőként felcsendült az: Eljöttünk mind, zengjen az ének... „Ünnep van ma, a közös éneklés ünnepe” – mondta Lázár Nóra a házigazda Fogarasy Mihály iskola helyettes igazgatója. Ünnepi köszöntőjében a közös éneklés szépségéről, a közösségre való megtartó, összetartó erejéről szólt. Kiemelte a találkozások fontosságát is, ahol énekelni szerető gyerekek, pedagógusok megtalálják lelkik boldogságukat a közös éneklésben. A rendezvényen megemlékeztek a névadóról is. Domokos Pál Péter munkásságának az egyik és talán legfontosabb eredménye, hogy Gyergyóban ma is magyarul énekelünk. Ezzel a céllal indíthatta útjára 1935-ben Petres Ignác és Mihály István kántortanítókkal együtt a Gyergyó-medencei gyerekkórus-találkozót – hangzott el. A több éves kihagyás után 1992-ben Pál Ibolya gyergyószentmiklósi zenetanárnő indította újra útjára a találkozót. György István, Gyergyószentmiklós alpolgármestere és Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános is szólt az ünneplőkhöz. Azt kívánom legyen köztetek olyan, és ha csak egy is lesz, aki Domokos Pál Péter célját, szellemiségét, a közösségért kifejtett munkáját szem előtt tartja, követi akkor biztosak lehetünk abba, hogy itt Gyergyószéken a jövőben is énekelhetünk magyarul – biztatta a gyerekeket az alpolgármester. A főesperes köszöntőjében kitartást és bizalmat kívánt a gyerekeknek önmaguk és társaik iránt. Majd a gyergyószéki települések tanintézményeinek kórusai, hangszeres csoportjai mutatkoztak be egyházi és világi műveket adtak elő a zene ünnepén. A szombati eseményen hét gyermekkórus vett részt: a borszéki Zimmenthausen Iskolaközpont, a gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskola, a gyergyóditrói Siklódy Lőrinc Általános Iskola, a gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola, a gyergyószárhegyi Bethlen Gábor Általános Iskola, a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola és a házigazda Fogarasy Mihály Általános Iskola kórusai. Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro 2017. december 18.Könyv a ditrói kórusrólPetres Lajost a tökéletességre való törekvés, alázat és szerénység jellemzi – hangzott el a pénteki gyergyóditrói könyvbemutatón, ahol az Áldást, békességet kívánok házamnak című kötetét ismerhette meg a nagyközönség. A könyv a ditrói kóruskultúra 133 évét foglalja össze, személyes élményeket, fényképeket tárva az olvasó elé. A könyvet és szerzőjét Zöld János nyugalmazott tanár méltatta, az esemény pedig jóízű nosztalgiázásnak adott helyet, hisz a jelenlévők régi kórusfellépések felvételein ismerhettek magukra vagy éppen szüleikre, nagyszüleikre. Annak idején, 1867 adventjén a ditrói férfiak négyes karban egyházi dalokat énekeltek – ekkortól számítható a község kóruskultúrája, Zöld János nyugalmazott tanár pedig úgy fogalmazott, hogy ez az információ nincs leírva, hisz a „leghitelesebb levéltárból”, a szájhagyományból való. – Ha figyelmesen olvassuk, betekinthetünk az akkori Ditró község életébe, mindennapjaiba – fogalmazott a könyv tartalmát illetően Petres Lajos, mondván, a több mint hetven fényképen az olvasó saját magát, szüleit, esetleg nagyszüleit, dédszüleit is felfedezheti. A szerző – aki maga is hosszú éveken keresztül vezényelte a ditrói kórusokat – a 133 év szinte összes kántorára, karnagyára, énektanítójára kitért, beleértve természetesen édesapját, Petres Ignácot is, akitől átvette a karnagyi szerepet. A jelenlévők nosztalgiáztak a régi fényképeken és videofelvételeken, és mivel 2000 óta nincs kórus, maradtak a nosztalgiával. Petres Lajos több élményét is megosztotta a közönséggel, többször is kiemelve az egykori ditrói gyermekkórus által képviselt magas színvonalat, emellett a kommunizmus évei alatt tapasztalt emlékekre, nehézségekre is kitért. A könyvet többen is megvásárolták a helyszínen, a közönség soraiból felállva pedig Sárpátki Ágnes verssel köszöntötte az egykori karvezetőt. Kertész László / Hargita Népe (Csíkszereda) lapozás: 1-5
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
